Hát ma nagyon érdekesen indult a nap! Reggel apa adott reggelit, aztán öltöztünk is és lent csatlakozott hozzánk a Mama, aztán beültünk az autóba és jó sokat autókáztunk (igazándiból elég uncsi volt...) és a Mamával és anyával bementünk egy nagy házba, lifteztünk, és az egyik szobában találkoztunk egy ismeretlen nénivel, akinél sok játék volt és picit játszhattam is egy játszószőnyegen, aztán egy érdekeset játszottunk a nénivel: a néni elhúzta a függönyt és mutatott egy érdekes játékot háromszor: egy labdát eldugott egy mérleg szerű izé egyik pohara alá, de csak akkor bújt elő a labda, ha a másik felét felemeltem. Na e
z nem volt nehéz: én is rögtön odamentem és megmutattam anyának, hogy mi a játék ebben (még a labdát meg is pattintottam a földön, ahogy a néni!). Nagyon megdicsértek, hogy ilyen hamar megfigyeltem a lényeget és még választhattam játékok közül is! Én egy aranyos kis kék elefánit választottam. Aztán már nem játszottunk mást, hanem elsétáltunk és lépcsőn lementünk egy őrült hangos helyre, amit metrónak hívnak (először picit megijedtem, mert tényleg hangos volt!), de bent ülve már inkább érdekes volt, mint ijesztő, végülis a Mama ölében egész jól elüldögéltem, néztem a néniket és bácsikat, meg a többi érdekes új dolgot. Hazafelé sétálva picit még el is szundítottam a babakocsiban, de azért ebédelni felkeltem (ez a rosszcsont Soma állandóan kilopta a kezemből a mézes 
puszedlimet!), és mentem aludni. Ébredés után jó nagyot uzsonnáztam mindenfélét, és épp a Mamával játszottam, amikor megjött értem apa. Ma nem sétáltunk vele túl sokat, és otthon is épp elkeztünk játszani, amikor anya is megjött. Vele is játszottam, meg könyveket néztünk, aztán mentem fürdeni, vacsoráztam olyat mint tegnap (finom sült husit kenyérkével és kecsöppel), aztán már egy ici-pici játék után mentem aludni...
Milán
