Reggelire új fajta tejpép volt, de ez is fincsi volt... Egy kis játék után tízóraiztam, aztán öltöztünk és mentünk újpestre a Nagyihoz. Ott rengeteget mászkáltam: mindenhova bekukkantottam és persze az erkélyről behoztam a csipeszeket (amiknek a vödrét véletlenül el is törtem később sajnos...). Amíg anyáék ebédeltek, én a kis ágyban játszottam, aztán én is ettem egy nagy adag fincsi pörköltet ubival és megkóstoltam a salátát is, de azt meg nem rágtam meg eléggé, ezért inkább maradtunk az uborkánál. Viszont mindent én magam kanalaztam a számba, és így sokkal jobb enni, mintha mások etetnek... Később, amíg a Nagyi a fényképeket nézegette, én nasiztam apával és anyával a finom sütiből, amit a Nagyi sütött, aztán öltöztünk és mentünk haza. A kocsiban jól el is aludtam, és már otthon ébredtem délután.
A konyhában rajzolhattam fehér dobozokra és a nagy papírra, de most hamar ráuntam a rajzolásra és leves helyett inkább vajas kalácsot ettem őszibarack - kockákkal, amiket apa csinált nekem, aztán lementünk sétálni. A sétánál a Soma furcsán viselkedett, ezért hívtuk apát és kocsival elvittük doktor nénihez. Amíg a Nagyi és anya bent voltak a Somával, mi apával a környéken sétáltunk, és megnéztünk szép lila virágokat és egy csomó repülőt, amik állandóan ott szálldostak fel. Miután hazaértünk, ettem leveskét anyával (addig nem ettem, amíg nem kaptam egy kanalat, hogy magamtól ehessek!), aztán mentem fürdeni (ismét csak anyával együtt), és a szokásos masszázs után mentem aludni...
Milán
