Hát ma nem aludtam túl sokáig, mert igencsak megéheztem, úgyhogy egy nagy adag tejpépet megettem reggelire, és a konyhában apa nagyon meglepődött, amikor mondtam, neki, hogy "apa"... Utána pedig játszottunk a nappaliban (eleinte csak apával és anyával, de aztán a Csilla és a Csaba is felkeltek, és utána velük is). Ma igencsak megváltozott az idő: tegnap éjjel kezdődött, akkor irtó nagy vihar volt itt: villámlott, dörgött és szakadt az eső. Ma pedig egész hűvös lett, és délelőtt egyszer vissza is kellett fordulni a sétából, mert megint eleredt az eső... Amikor elállt, újból elmentünk sétálni anyával és apával, és én kihasználtam az alkalmat és aludtam egy órácskát, amíg ringatott a babakocsi. Amikor felébredtem, apa kivett és karon vitt tovább, ami azért volt nagy szerencse, mert pont az orrunk előtt futkározott egy aranyos kis mókus, és így egész közel tudtunk menni hozzá. Milyen ügyesen
mászik fára egy mókus! Nahát! Nagyon érdekes volt ilyen közelről nézni! Alighogy visszaértünk, már indultunk is autóval ebédelni a sétálóutcába egy igencsak érdekes étterembe, ahol sok fura, de szép dolog volt: az utcán például két nagyon szép régi amerikai autó áll, és bent is érdekes tárgyak voltak: például három nagy ventillátor volt a plafonon (jé! ilyen is van?), egy flipper nevű játék, színes neonreklámok és furcsa ülések. Ja és egy "rákendroll" nevű zene szólt. Azért a kaja jó volt, én sok sült krumlit kaptam és a szomszéd boxban ülő furcsa nyelven beszélő nénikkel is összeismerkedtem :) Amikor hazaértünk, én mentem aludni, mert már kicsit elálmosodtam... Jó sokat aludhattam, mert egész sötét volt már amikor felkeltem. Fürdés után ettem egy kis halat, és utána játszottunk a nappaliban. A Csilla és apa még bábozott is nekem... 
Már-már úgy tűnt, ez lesz az esti program, de elállt az eső, mi pedig hipp-hopp összerámoltuk a játékokat, felöltöztünk, és bementünk a sétálóutcába mászkálni. Díjaztam az ötletet, mert nagyon tetszett a nyüzsgés, meg a sok lámpa! Pláne, hogy még palacsintázni is beültünk egy palacsintázóba és én is kaptam belőle. Még sétáltunk volna szerintem, amikor megint el kezdett cseperegni, mi pedig visszasiettünk a kocsihoz, hazamentünk és lefeküdtünk aludni, mert már nagyon későre járt...
Milán
