Nocsak! A mai reggel nem a szokásos volt... A reggeli még igen, apa adott fincsi tejpépet, de utána nagy készülődés, meg bőröndök, táskák fogadtak a nagyszobában (én meg mentem a járókába, amíg anyáék pakoltak, meg a halacskáknak apa vizet hozott, meg anya vasalt. Állítólag megyünk a balcsira a Csillával és a Csabával!
Nos, tízórai után tényleg elindultunk... A kocsiban apa megengedte, hogy az ő ülésén rosszalkodjak, amíg anyára vártunk a Csabáékkal együtt, aztán elindultunk a balcsira. Én úgy döntöttem, hogy mivel elég uncsi az út, inkább alszom egyet... Amikor felébredtem, már meg is érkeztünk. Egy egész kis házikóba költöztünk be, és a nagyszobát birtokba is vehettem, és egy kis játszás után elmentünk sétálni egy nagyot. Először lesétáltunk a 
nagy vízhez (de épp csak a lábacskámat márthattam bele, és már mentünk is tovább sajnos) és egy szép szállodát is megnéztünk belülről, no és ami a legjobb volt: elsétáltunk a kikötőhöz, ahol épp kikötött egy hajó, és még megnéztünk pár szép kis vitorlást... Vásárolni is elmentünk, de ez már kevésbé kötött le, igazság szerint már kezdtem megéhezni és a délutáni alvást is kihagytam, mert nem tudtam itt az ismeretlen helyen egy új ágyban elaludni... Amikor visszaértünk, előbb ettem egy kis pulykahusis babételt, és utána elmentünk étterembe, ahol kicsit rosszalkodtam ugyan, de azért kaptam nagyon fincsi kaját a Csilla husijából és anya kajájából is. Visszaérve a házikóhoz, már igen-igen álmos voltam, úgyhogy gyors fürdés és masszázs után már mentem is aludni.
Milán
