Hajnalban felébredtem és hosszan elmeséltem mindenkinek, hogy mit álmodtam. Persze ezek a buták nem értették, hogy mit gagyarászok, és apa például vizet hozott, pedig nem is voltam szomjas. No mindegy, reggelig visszaaludtam. Reggel megint hosszasan magyaráztam a hajnali sztorit anyának, de megint értetlenség fogadott. Pech. Előbb utóbb kénytelen leszek megtanulni úgy beszélni, ahogy a többiek... Reggeli után elmentünk egy nagyot sétálni a Botival, Krisztivel, anyával, apával. Elsétáltunk a Balatonig, és mi, a 
Botival kicsit a kezünkkel pancsizhattunk is benne. Tovább sétálva a Boti felült egy kőrbe-kőrbe menő helikopterre, ami nagyon hangosan dudált, aztán én próbáltam kisírni magamnak egy labdát (de nem sikerült, mert állítólag van már elég... hát nem! sosincs elég labda!). Persze rögtön elmúlt a rosszkedvem amikor apával megpróbáltuk utolérni a Botit, aki a motorral volt, mi pedig a babakocsival. Jó gyorsan mentünk, de csak egy holtverseny lett a legjobb eredményünk apával. Még edzenie kéne... Mikor hazaértünk, ettem egy nagy adag főzeléket husival és egy sütit is desszertnek, aztán még játszottunk a Botival a kertben és a teraszon, aztán mentünk mind a ketten aludni. Amikor felébredtem, már indultunk is haza sajnos. Az autókázást csak a vége felé untam, de szerencsére hamar hazaértünk. Otthon a járókában játszottam kicsit, amíg anyáék pakolásztak, aztán 
mindhárman megvacsoráztunk (fincsi főtt virsli volt kecsöppel) és átmentünk a Csilláékhoz, mert a Csabának nemrég volt a névnapja és adtunk neki ajándékot. Én közben persze mindenhova elmászkáltam és bár sokáig tudtam tűrtőztetni magam a virágoknál és csak szagolgattam őket, de nem tudtam megállni, hogy ne tépjek le egy szép sárgát. Hú, anya és apa nagyon leszídott! Még sírtam is! Jó, jó, tudom hogy nem szabad, de nem tudtam tovább ellenálni... No a sok mászkálásban persze csupa fekete lett a tenyerem és a térdem, úgyhogy még indulás előtt és picit később otthon fürdésnél is jól megsikált apa, ugyanis amint hazaértünk, már jött is a fürdés, aztán a masszázs, a tejecske és az alvás...
Milán
