Reggel megint nem volt kedvem korán reggelizni, így megint nem apa adott tejpépet (pedig ma tényleg fincsi volt: epres!) Ez után a reggeli-tízórai után elmentünk anyával két bútorboltba is, de sehol sem kaptunk nekem polcot a játékaimnak. Ebéd után levittük sétálni a Somát, és én kicsit el is bóbiskoltam, de a Mamánál rögtön felébredtem, amint meghallottam a Boti hangját... Mondjuk sokat nem játszhattunk, mert menni kellett aludni mindkettőnknek. Én nem aludtam túl sokat, hanem inkább a Mamával játszottam délután, meg persze amikor már felébredt a Boti, akkor vele is. Amikor a Kriszti és anya is megjöttek, akkor pedig elmentünk egy nagy-nagy terembe mind a négyen a Botival együtt, és ott sokat labdáztunk. Apa is odajött, és onnan kocsival mentünk haza, de akkor már olyan késő volt és én már olyan de olyan álmos voltam, hogy azonnal fürdés, vacsi és alvás következett.
Milán
