A reggeli vizit után bejött a doktor úr is, megnézte a kötésemet és minden rendben van szerencsére. Ami utána roppant örömteli volt, hogy hatott a tegnap esti gyomor-gyógyszer, ugyanis egymás után háromszor is voltam végre nagyvécén, méghozzá egész könnyen megy már a járókeretes kocsival a mászkálás! A gyomrom így végre kezd megnyugodni és tudtam reggelire cukros brióst enni, és aloe-vera üdítőt inni. Délelőtt azért még kaptam egy fájdalomcsillapító infúziót és amikor az lecsöpögött, akkor a nővér a jobb csuklómból kivette a kanült, szóval már abból is csak egy van a bal kezemben. Utána jött a gyógytornászom Fábián és a bemelegítés után egészen a folyosó végéig elsétáltam és vissza! Nem sokkal később anya is jött látogatóba, és vele is sétálgattam a folyosón :) Ma végre tudtam ebédelni, rántott hal volt bulgurral és a felét kábé meg tudtam enni, aztán már nagyon fájt a hátam ülve.
Délután sem unatkoztam sokat: bekukkantott a pszichológus doktor úr, is akivel még ősszel nagyot beszélgettünk és kiderült, hogy csak ma szóltak neki, hogy én itt vagyok, ezért nem jött eddig, pedig ő akart volna, de így akkor ma beszélgettünk a műtétről és hogy hogy érzem magam. Miután ő elment, az egyik nővér "bezacskózta" a hátamon a kötést és így a zuhany alatt apa rendesen meg tudott fürdetni (na amikor leszedték a ragasztót, az nem volt kellemes). Utána megnéztük az F2 sprintfutamot, és képzeljétek, vacsorázni is tudtam ma: egy cukros brióst, és aloe üdítőt ittam hozzá, ja és délután két kider-pinguit is megettem, szóval a tegnapihoz képest sokkal jobban vagyok ma már! Este a forma-1 időmérőt néztük apával, közben itt járt az esti vizit is, de csak a szokásos 1 perc volt...
Milán
