Sajnos ez volt itt Vorndernbergben az utolsó reggelünk, mert indultunk haza. Apa reggel sütött egy adag kiflit, azt ettem nutellával, aztán pakoltunk (vagyis főleg a felnőttek, mi addig is játszottunk) és indultunk.
De nem egyből Magyarországra, hanem előbb megálltunk egy kisvárosban, Eisenerzben, ahol elvileg nyitva lett volna a vár, de a valóság nem tudott arról, hogy az internet szerint nyitva kéne lennie, így egy hatalmas zárt kapuig jutottunk csak el (fel). Azért ha már ott voltunk, mászkáltunk az óvárosban a szűk kis utcácskákban, a jeges lépcsőkön (Kati Mama biztos élvezte volna ezt!).
Mivel pont egy érdekes pizzéria előtt parkoltunk le, és szomjasak voltunk, ezért bementünk ide. Érdekes pizzéria volt, mert minden pincér és szakács olasz volt, és egymással olaszul is beszéltek, a pizzát pedig ott sütötték előttünk egy kemencében. Mi csak ittunk mindenfélét, aztán már indultunk is haza, így a pizzáról nem tudok nyilatkozni, de biztos finom lehetett...
Az út hazafelé meglehetősen eseménytelen volt, én a Botival játszottam végig, csak egyszer álltunk meg tankolni, itt mondjuk érdekes volt, hogy egy átlag autópálya melletti kisváros benzinkútján is magyar volt a személyzet... mindenhol magyarok dolgoznak...
Szóval a lényeg, hogy négy körül hazaértünk, előbb a Krisztiéket vittük haza és segítettünk felcipekedni, aztán elhoztuk a Botit, mert miután mi is felcipeltünk mindent, együtt mentünk át a Mamához és a kutyákhoz :)
Sajnos miután hazajöttünk, nem úsztam meg, hogy bepótoljam a suliba az elmaradt napi munkát és házit...
Milán
