Reggel jó korán keltünk, mert indultunk síelni!
Miután lecipeltük a tonna cuccot a kocsiba, átmentünk a Botiékhoz, mert ő és a Kriszti is velünk jött (Anna a Dorkáékkal utazott). Hát még egy halom cuccot kellett a kocsiba tömni, még jó, hogy apa szerzett egy tetőboxot is. Az út amúgy hosszú és kicsit unalmas volt, pedig hamarabb is értünk oda, mint a terv volt. A többiek is épp akkor érkezhettek, mert mindeni pakolt a szállodába. Mi is elfoglaltuk a szobánkat (együtt vagyunk egy hatágyasban), aztán átöltöztünk és sícuccot öltöttünk, felcsatoltunk és mentünk a sílifthez. Előbb csak a gyakorló pályán mentünk le párszor, aztán a beülőssel felmentünk a hegyre és a jó hosszú kettes pályán csúsztunk le többször is. Fél négykor visszamentünk a kis pályához, mert négykor zárnak a liftek, tehát érdemes időben feljönni ... Itt a Kriszti talált egy nagyon trükkös de érdekes kis pályát a fák között, azon még kétszer lecsúsztunk, csak sajnos a másodiknál lejött a lécem és fel kellett sétálnom a léccel a vállamon. Hát jól elfáradtam! Kicsit pihentünk a szobánkban, és vacsi előtt még kimentünk hógolyózni. A vacsora után megkaptuk a holnapi rajtszámokat a versenyre (Anna az 1 én a 2 leszek), és még csocsóztunk is.
Milán
