Ma jó sokat autóztunk, de amikor épp nem, akkor viszont szuper volt ismét minden:
Első úti célunk Maroshévíz volt (na vajon miért?). Gyönyörű hegyeken keresztül vezetett az út, de maga a kisváros nem valami nagy szám, plusz a Dorka ismerőse sem volt ott a helyi étteremben, úgyhogy vettünk két hatalmas kürtőskalácsot, mert még nem voltunk olyan nagyon éhesek.
Még megálltunk egy nagyon szép monostor kertjénél, sok sok virág és kaktusz volt, tényleg rengeteg!
No innen a "Gyilkos" tóhoz vitt az utunk, de itt Romániában hiába van valami a térképen közel, az mégis valahogy több órás út...
Végül persze odaértünk a tóhoz, ahol a Mamát megint lent hagytuk a parton és mi elindultunk, neki a hegynek, mert van ott egy "Kis-Cohárd szikla" ahonnan szép a kilátás állítólag (anya könyve ezt írta).
Persze nem a rendes túraúton vágtunk neki a hegynek, hanem keresztülvágva a nagy meredek kis csapásokon! Anya és apa egy idő után inkább a rendes túraútvonalon ment tovább, mi pedig - vesztünkre - a Botit követtük... Azért nem volt ez olyan jó ötlet, mert felfelé mentünk ugyan csak épp rossz irányba... 
Egy telefon apának megoldotta az irányproblémát és így lettünk az élen haladókból üldözők :)
Végül a sziklához félúton egy szép magaslaton találkoztunk ismét össze, onnan még mentünk felfelé, de látszott, hogy még messze a csúcs, viszont már menni kéne vissza a Mamához a tópartra, így hát megfordultunk és lecaplattunk a hegyről. De ez így is azért jó kis két órás túra volt ám!
A tóparton megtaláltuk a Mamát, ettünk lángost és még az egyik partján végigsétáltunk a tónak, ami tényleg elég érdekes a kiálló fa csonkokkal.
Innen már visszafelé vettük az irányt a szállásunkra, de még előbb megálltunk egy szép fogadónál és amíg apáék kávéztak, mi játszhattunk a játszótéren. Klassz! Még trambulin is volt!
Jó későn értünk vissza, úgyhogy már fürdeni sem kellett, hanem ettünk pár falatot és lassan ágyba kellett bújni, de még picit lehetett azért játszani...
Milán
