Reggel a nagy pakolászás folytatódott anyáék részéről, én pedig közben - ameddig csak tudtam - a gyümölcsökkel játszottam, aztán telefonált a Kriszti, hogy mindjárt itt vannak, úgyhogy lecipekedtünk és tényleg már jöttek is a Krisztiék. A hátsó ülés meg is telt velünk - balról az Anna, jobbról a Boti ült mellettem. Apa beszuszakolta valahogy a cuccainkat a kocsiba, adott egy puszit és már indultunk is a Balcsira - nélküle...
Egész hamar leértünk és persze végig játszottunk a Botival (aki egy nagy halom kisautót hozott!), aztán kipakolás, medencék és ilyesmik felfújása és megtöltése következett, de fürdeni még nem volt szabad, mert hideg volt a víz. Addig is elsétáltunk a közértbe, de irtó messze volt (szerintem) és én végig hisztiztem az utat oda-vissza, mert senki nem vett fel, mert sok cuccot vittünk és pláne hoztunk (na jó többek között a motoromat is, amit nem is használtam, hanem anya cipelte - ez tény...) és persze a közértben is rosszalkodtam kicsit, így viszont sajna anya nem vett nekem jégkrémet, csak a Botinak, mert ő jól viselkedett... Ebédre ettem pár falat levest és utána mentünk aludni, de én csak csendben feküdtem és nem aludtam, mert vártam, hogy mikor lehet végre pancsolni... Nos, amikor végre a Boti is felkelt és meguzsonnáztunk (fincsi kakaós csigát), akkor mehettünk pancsolni a kertbe, és a nagy pancsolás után megnézhettünk pár dévédét. Vacsorára virslit kértem, aztán estefelé telefonált apa és beszélgettünk kicsit.
Sajnos most hamarabb kellett aludni menni, mert a délutáni alvást elbojkottáltam...
Milán
