Reggel nagy-nagy készülődés volt, ugyanis indultunk síelni jó messzire, jó sok cuccal. Apa sokszor ment le-fel a kocsihoz meg vissza, amíg levitte a bőröndöket és zacskókat. Szerencsére sok játékomnak maradt még hely :) Ó, és a legjobb az egészben, hogy a Botiék is jönnek – csak sajnos ők a saját kocsijukkal, így nem tudunk az úton együtt játszani. Azért így se unatkoztunk anyával hátul, mert volt sok látnivaló – például egy darabon rengeteg hatalmas szélturbina forgott és utána alagutak is voltak, nomeg most anya hozta a kis dévédét és tudtunk nézni BabaIQ dévédéket. Végül egy irtó kanyargós útszakasz után megérkeztünk egy szép faházhoz és itt tényleg igazán sok hó van ám! Amíg a felnőttek kirámoltak és cipekedtek, addig mi, gyerekek rögtön gyerekszobává minősítettük a nappalit és játékokkal árasztottuk el :) Kicsit később még „erősítést” is kaptunk: megérkezett a Dávid és a Gergő is a szüleikkel és még a Jani Papa is velünk fog lakni pár napig. Még mielőtt besötétedett volna, gyorsan elmentünk szánkóval körülnézni és láttunk még sok szép faházat, egy kicsit béna hóembert, egy nagyon nagy traktort és „jak-jak”-ot (a többiek ratrak-nak mondják, de annak semmi értelme, amúgy pedig hatalmas, lánctalpas gépek). Este még sokat játszottunk, vacsoráztunk és fürdés után mentünk aludni.
Milán
