Sajnos minden jónak vége van egyszer, így van ez ezzel a nyaralással is... Ma reggel megint készülődés, pakolászás, rohangászás, kocsiba-csomag-szuszakolás volt. Szerencsére azért ennyire nem siettünk haza, ugyanis még elmentünk egy új helyre strandolni, ahol szintén homokos volt a part, tehát ma is ki tudtam élni a vízben rohangászós (két- és négykézláb) és sarazós-homokozós hajlamaimat :) Kis alvás kivételével délutánig a vízben voltam végig és hol apa, hol anya próbált lépést tartani velem. Ez a strand is nagyon érdekes volt és szerencsére sokáig sekély volt a víz, ami nekem roppant fontos szempont, mert négykézláb hamar szembesülök azzal a problémával, hogy a térdig érő víz tulajdonképpen már "mély víz" ... Persze most se én dönthettem el, hogy meddig maradunk, de még indulás előtt kárpótlásképp bevágtam (egy falat kivételével) egy egész 
hot-dogot! Nem csoda: a sok mozgásban megéheztem... Most hazafelé velünk jöttek a Csilláék is és a kocsi szó szerint pukkadásig lett pakolva cuccokkal. Én is körbe lettem bástyázva, de úgy láttam, még én meg apa jártunk a legjobban, a többieknek kényelmetlenebb volt az útjuk (ami viszonylag gyors volt, én például el sem aludtam alatta). Estefelé lett mire hazaértünk, én megvacsoráztam, segítettem kipakolni anyáéknak és már el is jött a fürdés ideje, aztán a masszázs után nem kellett kétszer mondani, hogy hív az ágyikóm...
Milán
