Milán blogja

Az elmúlt napokhoz képest a mai sokkal nyugisabb volt:
Magamtól keltem fél tízkor, így szép kényelmesen meg tudtam reggelizni és elkészülődni, és ma is mentem át a Mamához, hogy levigyem a Dömét sétálni.
Miután hazajöttem, és ebédeltem, elkezdtem megnézni az elmúlt két hétvége autóversenyeit, ugyanis pont mindkét hétvégén voltak versenyek és nem láttuk őket. Ma a két héttel ezelőtti osztrák nagydíjjal kezdtem.
Hatkor is én vittem le Dömikét és még segítettem kicsit a Mamának pakolászni, mert egyáltalán nem emelhet még. Miután hazaértem, nemsokára jött apa, vele pedig egy nagyon jót játszottunk duóban a Geoguessr-el. Kaptunk néhány nagyon ügyes ellenfelet is, szóval voltak erős csaták a pontokért.

Milán

A 11 órás Döme sétáltatást én vállaltam, úgyhogy előtte keltem, reggeliztem, elkészültem, és átmentem a Mamához, levittem a Dömit és utána még visszaállítottam a Mama számítógépén a  böngészőt egész képernyősre :)
Utána hazajöttem és amikor írt a Dóri, hogy ő is elkészülődött és mehetek át, akkor átsétáltam, úgyhogy délután vele voltam, sőt igazából estig, mert kilenc után indultam haza.
Még nem vacsoráztam, úgyhogy itthon kitalálok valamit. 

Milán

Ma is - akárcsak tegnap - három országban is voltunk: 
Reggel Bosznia-Hercegovinából, Horvátországon keresztül jöttünk haza. De azért nem ilyen simán-egyszerűen ám!
Mivel Bosznia egyik nevezetességei a "piramis" hegyek pont itt vannak Visokoban a szállásunktól pár percre, ezért a szállás elhagyása után odamentünk. Előbb reggeliztünk, aztán felsétáltunk egy darabon az erdőbe, de az első infó táblán kiderült, hogy a tényleg piramisnak kinéző hegy több mint egy órás séta, szóval ezt most passzoltuk és inkább kocsival mentünk közelebb, de amúgy lentről ez nagyon nem piramis alakú, maximum légifotóról... Így hát indultunk haza, de még beugrottunk egy Bingo nevű áruházba útravalókat venni. Poén, de a nevezetes hegy innen indulva az autópályáról látszik a legjobban :)
Az út innen már szinte eseménytelen volt szerencsére: a bosnyák szakaszon volt autópálya is, aztán a szokásos szerpentin (hogy apa ne unatkozzon), és a horvát szakasz is ilyesmi volt, csak rövidebb. A határokon nem kellett várnunk, simán átjutottunk mindkettőn, és hat órára haza is értünk.
Mivel ilyen szerencsésen korán megérkeztünk, még estig át tudtam menni a Dóriékhoz, apa átvitt amikor ment Gyömrőre, és este kilenc után hazasétáltam.

Milán

Ma azért keltünk korán, mert sajnos itt hagyjuk Montenegrót... De nem megyünk még haza, hanem egy kicsit még barangolunk a balkánon: az első állomás Dubrovnik volt. Az óváros közelében egy parkolóházban találtunk helyet, és rögtön le is sétáltunk a várhoz. Pont a leghíresebb kapun mentünk be és két órát barangoltunk az igazán hangulatos utcákon, a hőségben. Innen - Horvátországot elhagyva - Bosznia Hercegovina felé vettük az irányt és meg sem alltunk Mostar-ig. A bazáron keresztül eljutottunk a híres hídig, és pont legrott egy fickó a vízbe! A híd túloldalán beültünk egy hangulatos helyi étterembe, ahol ma is halat ettem. Innen már a mai szállásunk felé vettük az irányt, Visokoban egy apartmanban alszunk egy éjszakát. Kicsit kalandos volt megtalálni a házat, apát előbb egy roppant szívélyes italtársaság akarta befogadni, majd egy benzinkúton egy irtó kedves fickó felhívta a szállást és a saját kocsijával oda irányított minket, de persze itt senki nem volt, tehát még apa viber-en hívta a tulajt, hogy jöjjön már ide... És így végül pár perc múlva már átvehettük a szobákat olyan 10 óra körül...

Jó kis nap volt!

Milán 

Ma is korán reggel indultunk, mert vissza mentünk a Ploce beach strandra. Majdnem ugyanazokat a napágyakat tudtuk elfoglalni mint a minap, de ma nyugisabb napunk volt, kicsit labdáztunk, apával búvárkodtunk a maszkkal, és sokat napoztunk. Korábban el is jöttünk, mert visszafelé bementünk Sveti Stefanba, és elsétáltunk megnézni a hidat és a szigetecskét (sajnos zárva volt). Innen vissza jöttünk a szállásra, lezuhanyoztunk és lesétáltunk a partra vacsorázni. Én egy orada halat ettem :) Irtó finom volt!

Visszafelé pedig még azért belénk fért valahogy egy-egy óriás palacsinta...

Milán 

Ma nem strandolós, hanem mászkálós napunk volt és igencsak változatos! Reggelit a szokásos pékségben vettünk, és útközben meg is ettük, mert volt rá bőven idő, mivel ma Kotorba mentünk, ami másfél óra volt a dugó miatt. Itt megnéztük a várat és a kikötőt, aztán az öböl mentén egy hihetetlenül keskeny úton megkerültük a félszigetet. Útközben megálltunk párszor fotózni mert olyan szép helyeken jártunk. Így értünk Tivatba, ahol a kikötőben befizettünk egy három órás motorcsónakos útra, ami érintette a kék barlangot, ahol úszkáltunk is a tényleg nagyon kék vízben. A nyílt tengeren visszamentünk az öbölbe, ott is megálltunk úszkálni egy szép helyen, és kikötöttünk pont annál a kis szigetnél a kolostorral, amit ide felé fotóztunk, aztán jöttünk vissza Tivatba. Mászkáltunk a kikötőben a szép yachtokat nézegetve, aztán a pár percre lévő strandhoz mentünk ami konkrétan a reptér mellett van, és pont el is csíptünk egy felszálló gépet. Vacsorázni abba az út melletti étterembe mentünk amit én kerestem a térképen és nagyon finom volt a cevap. Beesteledett mire hazaértünk, de még lesétáltunk a partra és fagyiztunk.

Milán 

Ma fél nyolckor keltünk és a másik irányban Bar után Ulcinj egyik strandjára mentünk, mert itt homokos tengerpart van. Rögtön mentünk is be a vízbe mert klassz hullámok voltak és így még viccesebb labdázni. Pihiztünk utána a parton és még a nagy hőség előtt újra bementünk hullámokat ugrálni. Dél után a helyi étteremben ettünk, én egy nagy tál rákot és nagyon finom volt. Szieszta végeztével ismét a tengerben játszottunk, és megvártuk a napnyugtát pár jó fotóért. Mivel úgyis arra vitt az utunk, még bementünk Ulcinj belvárosi részébe és palacsintát szerettünk volna enni, de az sehol sem volt, de viszont egy kis fagyizóban találtunk trilece-t ami itt is finom volt, akárcsak anno Macedóniában.

Milán 

Ma hétkor keltünk (de megérte), ugyanis  innen egy órányi autóútra, Budva után kicsivel, egy 'Ploce beach' nevű strandra mentünk. És "aki korán kel..." az klassz helyen talál napozó ágyat, mi egy sziklás részen rögtön a tengernél, de közel mindenhez. Lepakoltunk és mentünk rögtön reggelizni az étterembe, finom omlettet, majd irány a víz és mentünk labdázni. A déli órákban az árnyékban telefonoztam, és ebédelni is az itteni étterembe mentünk finom tenger gyümölcsei spagettit. Négykor anya kivételével kipróbáltuk milyen a tengeren "fánkozni" (amikor egy jet-ski húz egy fánk formájú felfújt kerek fotel szerűséget). Nos, egyszerre durva és őrült jó móka ahogy a hullámok dobálnak miközben irtó gyorsan száguldunk, a víz az arcodba fröcsköl, és kapaszkodni kell mint állat... Kicsit később még bementünk labdázni aztán lassan lezuhanyoztunk, átöltöztünk, és mentünk Budva óvárosába sétálni. Nagyon szép és olyan mint Monopoli óvárosa a szűk kis utcákkal. Már besötétedett mikor haza indultunk a szállásra és jó későn kerültünk ágyba, de szuper napunk volt!

Milán 

Jót aludtam, nyolckor keltünk és rögtön mentünk le a partra,  hogy biztosan legyen napernyőnk. Útközben egy pékségben és egy közértben vettünk reggelit, és még időben a parton voltunk, hogy az első sorban bérelhessünk ágyakat napernyőkkel. Már ekkor nagyon sütött a nap, de még apa bejött velünk labdázni, sőt ő ment beljebb és úszott a távolabbi labdákért - ugyanis itt a víz gyorsan mélyül és nagyon hideg, és apró kavicsos a part. Ma egész nap itt voltunk, fagyiztunk is, délután is bementünk labdázni aztán hat után vissza mentünk a szállodába, és este lementünk egy kis kitérővel a parta vacsorázni. Ma megkóstoltuk a cevap-ot és finom volt! Miután vissza sétáltunk, lassan mentünk aludni, mert holnap hétkor kelünk mivel elmegyünk egy másik város strandjára.

Milán 

Ma búcsút vettünk Szerbiától, de stílusosan tettük, reggeli után átadtuk az apartman kulcsot Milicának, és becéloztunk egy kilátó pontot egy folyó kanyarulatában. Ez csodálatos szép hely volt! A következő megálló pedig egy izgalmas hely, a Tara kanyon hídja volt, ahol több drótkötél pálya is van, és mi arra vettünk jegyet, ami keresztbe 'repül' át a szurdokon. Ez fantasztikus élmény volt! Mintha repültünk volna! Innen már egyenesen Sutomore felé vettük az irányt, a hegyekben gyönyörű tájakon kanyargott a szerpentin és 4 óra alatt oda is értünk Montenegró csodás tengerpartjára. A szálloda már várt minket, lepakoltunk és mentünk a tengerpartra. Labdáztunk a Botival, aztán vissza szaladtunk átöltözni és beültünk egy étterembe tengeri mindenfélés tésztát enni, ami itt is nagyon finom volt. Még visszafelé egy adag mini fánkot is kaptam, és jó későn kerültünk ma is ágyba, de klassz nap volt!

Milán 

Ma igazán mozgalmas napunk volt: 
Reggelire apáék hoztak a közeli közértből mindenféle péksüteményt meg ilyesmit, aztán indultunk is, mert jó idő volt épp és mára esőt mondtak... Az első uticél a Stopić barlang volt, itt két aranyos kutyus csatlakozott hozzánk. A barlang nagyon szép volt és szinte csak mi voltunk bent egy ideig. Szerencsére az időjárás velünk volt így mehettünk tovább a Gostilje vízeséshez, ami még szebb volt, itt jót túráztunk az aljáig. Zlatiborba egy kis kerülővel egy szűk hegyi utacskán keresztül mentünk mert útközben megálltunk egy szép kilátónál. Zlatiborba érve ettünk pizzát ebédre és a Gold gondolával - ami egy nagyon távoli hegyre felvivő sífelvonó - felmentünk a hegyre. Itt beültünk egy hüttébe és ettem egy nutellás palacsintát, aztán kicsit sétálgattunk a hegyen és vissza libegtünk a városba. Vettünk egy közértben vacsorázni valót, és mentünk vissza kicsit pihenni a szállásra...

Milán 

Hatkor keltem, ugyanis ma indulunk Szerbiába, Zlatiborba. Végül 7 helyett fél nyolc körül tudtunk elindulni, mikor útra kész lett a kisbusz. A határig minden flottul ment, de itt a Röszkei határnál irdatlan nagy sor fogadott minket, pontosabban egy hosszú sor, ami reménytelenül lassan haladt. Végül csak átjutottunk Szerbiába, és onnan szerencsére sima utunk volt Zlatiborba. Egy benzinkúton vettünk érdekes helyi édességeket és apa mobil net kártyát szóval újra volt internet a kocsiban és még a hegyi szakasz is érdekes és nagyon szép volt. A szállásunk egy kétszintes apartman, és miután átvettük, mentünk a városba vacsorázni, aztán a tóhoz, ahol pont lézer-show volt. Sajnos olyan palacsintázó nem volt, ahol tudtunk volna kártyával vagy euróval fizetni, dinárunk pedig nem volt, úgyhogy visszasétáltunk és zuhanyzás után mentem is aludni.

Milán 

Ma is délben, az uszodánál találkoztam a Dórival és két órát ismét úszkáltunk és szaunáztunk. Klassz volt. A Dóriékhoz mentünk utána és kiteregettem a vizes cuccaimat , aztán a Dórinak segítenie kellett a húgának, értem pedig jött apa és mentünk ebédelni a KÖKI-be. Ma az ázsiai étkezdében ettünk, én tésztával rákfalatokat, amik itt nagyon finomak.
Ebéd után jöttünk haza és megnéztük apával a Forma3 időmérő edzést, aztán játszottunk is egy Forma2 versenyt az XBOxon, és mivel közben írt a Dóri, hogy hazaért már, ezért megkértem apát, hogy hazafelé menet vigyen el hozzájuk, és majd este hazasétálok.

Milán

Ma nyolckor keltem , mert kilencre mentem be  a suliba, ugyanis mára tudtuk csak összehozni a "pótforgatást" a Deák-mozis kisfilmünknek. Az első emelet a miénk volt, (a földszinten érettségiztek, szóbeliztek). A suli előtt is forgattunk, és az egyik teremben, igaz nekem csak egy mondatom volt, de másban segítettem, például a forgatókönyv kiegészítésében. Igazából azokat a jeleneteket forgattuk újra, amikben a hang nem volt jó, vagy a fények. Egész hamar , kb két óra alatt végeztünk, úgyhogy délre haza is értem, egy főzős tésztát ettem ebédre, és délután játszottam az Xbox-on, aztán még a telefonomon rendezgettem a zenéket és hatkor lementem anyával kutyát sétáltatni, mert sajnos a Kati mama nem érezte jól magát és a Kriszti bevitte kórházba kivizsgálásra.

Milán

Ma nem kellett időre mennem sehova, tehát ismét tudtam aludni amíg csak akartam  - és tizenegy után keltem. Reggeliztem, duolingo-ztam és mivel anya bement az oviba, így rendelnem kellett az ebédet, amit meg is ettem és délután az Xbox-on Forma1 karriert játszottam. Hat körül bekapcsoltam a számítógépet és letöltöttem pár zenét, ugyanis az történt, hogy a telefonomban az SD kártya fogta magát és tönkrement, rajta az összes kedvenc zenémmel, fotókkal, mindennel... Sajnos még apa sem tudta megjavítani, így elkezdtem összeszedni újra a zenéket... Szerencsére itthon és Gyömrőn nem töröltem le a számítógépekről amiket letöltögettem, úgyhogy ma apa el tudta hozni amik nála voltak - méghozzá egy vadiúj, a legjobb minőségű és a korábbinál kétszer nagyobb SD kártyán! Abban maradtunk, hogy a szép bizimért kapom ezt most tőle :) Mielőtt nekiláttam volna a telefonomra másolgatásokkal és rendezgetésekkel, még apával játszottunk: előbb az előszobában a szokásos egyérintős-kislabdázást, aztán egy Forma2 dupla versenyt, amit ma én nyertem. Mikor pedig apa hazament, vacsoráztam (anya főzött zöldséglevest), és aztán a telefonommal foglalkoztam, hogy ismét tudjak zenét hallgatni róla...

Milán