Milán blogja

Nem hittem volna, hogy ilyen hamar teljesül az egyik kívánságom és élőben - szinte VIP páholyból, a kapu mögül - láthatom amint a Boti sorra rúgja igazi tét meccsen a gólokat! Pedig ma délután így történt, ugyanis a Kispest SE hazai pályán - vagyis a mi sulink pályáján - fogadta a rangadó másik három csapatát és két nyert meccs után döntetlent játszottunk, vagyis egyszer sem kaptunk ki! A Puskást 6:1 -re vertük és a Boti két gólt is rúgott! Nagyon klassz volt, végig tomboltunk és drukkoltunk a csapatunknak :)
Délután a Mamától anya hozott haza, mert apa ma is sokáig dolgozott, de már pont ő is hazaért amikor mi, és a szokásos padlizsán-foci után még fifázott velem egyet, aztán ő ment haza, én pedig vacsizni...

Milán

Ma jött hozzánk egy néni az osztályba és a biztonságos internetezésről beszélt nekünk. De nem csak mesélt, hanem vicces filmeket is lejátszott, amiknek persze volt tanulsága is. A kedvencem az volt, amelyikben a birkák nagyon oda voltak a bikáért és az egyik lenyíratta a szőrét és így "pucéran" készült képeket küldött magáról a bikának, de annak a gonosz barátja a képeket tovább küldte mindenkinek! Ez nem volt szép tőle...
Délután a Mamánál voltam és amikor lementünk kutyát sétáltatni, pont összefutottunk anyával is és a ház előtt apával is, mert mindketten akkor végeztek a munkával. 
Itthon apa gyorsan megjavította a porszívót, és a forgószéket, ami már állandóan leliftezett, aztán utána volt focis padlizsán mese is. Mivel már éhes voltam, apa melegített a tegnapi milánóiból és közben Spongya Bobot néztünk - én ráadásul pont Spongya Bobos pólóban :)

Milán

Reggel az a jó ötlete támadt apának, hogy korán elindulunk Újpestre és így lesz időnk bemenni a Pólus játszóházába. Nyilván nem sokat tiltakoztam, és egy jó órát tudtam ott huligánkodni :) Apát is rávettem , hogy kússzon-másszon-csússzon velem (kivéve a nagy csúszdát, mert ott elvileg felnőtteknek tilos). Jól kifáradtunk, így a finom ebéd még jobban esett és jó sokat is ettem. Na jó, nem volt nehéz, mert a leves után milánói sertésborda volt irtó fincsi husival, na és a desszert! Az madártej volt! Húúú de fincsi! Kértem is egy nagy üveggel a mamától, mert nem tudok eleget enni belőle :)
Ebéd után még játszottunk kicsit a nagyszobában a mágneses számokkal-betűkkel, aztán indultunk haza, mert sajnos még van leckém is, amit meg kell írni és tanulni is kell holnapra...

Milán

ui.: ismét megmért apa, mert a múltkor elfelejtettük beírni: 141 cm magas és 26.2 kg nehéz vagyok.

Reggelizés után megnéztem a tegnapi meccs végét, mert végül este győzött az álmosság, és tízkor elmentem aludni, viszont apa felvette a meccset, hogy ma meg tudjam nézni...
Utána a saját bajnokságomat írogattam egészen délig, akkor pedig - szokás szerint - elsétáltunk a Séf Bácsiba (bár esett az eső, de nem volt vészes). Persze ma is kívánság pizzát ettem: sonkás - kukoricás - gombás - koktélrákosat :)
Miután hazasétáltunk, hívott anya, hogy mi van velem, aztán apa javaslatára megnéztük a Star Wars IV -et, mert abban végre szerepelnek a kedvenceim (R2D2, 3RPO, Jabba például), nem úgy mint az 1 -ben...
Délután még miközben folytattam a saját "papíros" bajnokságomat, néztem is focit a tévében, de pont egyszerre ment két jó meccs is, így néha ide-oda kapcsolgattam...

Milán

Ma - az informatika dolgozatot leszámítva - egész jó napom volt, sokat játszottunk szinte minden órán. Sőt délután is, mert anya felvitt a Mamához és ott volt a Boti is a Kefírrel, szóval tudtam velük is játszani. Amikor pedig a Boti ment edzésre, akkor pedig anya pont meghozta Annát és Dorinát, és még számítóztunk, amíg anyával haza nem jöttünk.
Apa már otthon volt és miután összepakoltunk a hétvégére, el is indultunk Gyömrőre. Anyát átvittük a Csilláékhoz és nekem sikerült apát rávennem, hogy a BurgerKing-ben vacsorázzunk (persze oreo-s shake-et ittunk!).

Milán

Ma jó fárasztó napom volt - minden értelemben... Kezdjük azzal, hogy két versenyem is volt: a prózamondó, ahol a Hogyan neveljük a kutyát mondtam el, és még délután a Kenguru matekverseny is... 
Aztán még mehettem úszni is anyával, ott fizikailag is elfáradtam, és a "levezetés" sem maradt el: még hazafelé a Lidl-be is bementünk vásárolni... na szép...
Útközben összefutottunk a kutyasétáltató Mamával, és a ház elé pont akkor parkolt le apa, amikor odaértünk. Sajnos nem kezdhettünk a ma mesével, mert a versenyek miatt minden házim szinte megmaradt, szóval előbb az írásbeliket meg kellett csinálnom és utána még apával átvettük az informatikát is, mert abból holnap dogát írunk. Apa jókat kuncogott a tanulnivalómon, de hát nekem azt kell tudnom majd holnap és nem az ő nézeteit :)

Milán

Délelőtt focit néztem, aztán átmentünk a Mamához ebédelni, és innen a Dédiékhez sétáltunk át, mert ott köszöntöttük fel Anitát és ettem nagyon fincsi krémest, amiben vanília puding szerű volt középen.
Ma is lementünk focizni: előbb pár ismerős fiúval játszottam, de ők elég erőseket rúgtak, aztán ők hazamentek, viszont lejött a Brigi és a Dorina és velük is fociztam - igaz ők meg a másik véglet volt - ők túl gyengéket rúgtak :) De azért jó volt focizni...

Milán

Ma egész nap március 15-i ünnepi nap volt... feladatokkal. Hét feladat volt, és hét küldönc ment el értük, én voltam az egyik (szavazással választottuk ki a szerencséseket), aki elhozta egy papíron a feladatokat. Volt például vers-gyors-tanulás, amit később, a tornateremben az ünnepség kellet például előadni. Klassz volt!
Ma korábban jöhetett értem a  Mama Annával együtt és aztán hozzá mentünk fel, és számítóztunk meg lufiztam. Alighogy Annát elvitte a Kriszti , jött anya és engem is hazahozott, és sikerült rávenni, hogy menjünk le a térre focizni! Sötétedésig még tudtunk kicsit játszani, aztán feljöttünk és én még fifáztam a wii-n egy kicsit estig :)

Milán

Az úszáson délután a Péter bácsit helyettesítették, úgyhogy a Robi bácsi tartotta meg az órát. Aztán anya jött értem és felvitt a Mamához, mert ő vitte a bringáját javíttatni, mi pedig odasétáltunk a Koós Károlyra sorba állni a börzére jegyet venni. Még így is anya ért oda előbb, ami azért volt jó, mert a szomszéd közértben vett nekem inni és pogikat (igaz jó drágán...). Aztán apa is idejött értünk autóval, így legalább nem kellett hazafelé bóklásznunk a wekerlén. Hatig apával játszottam: fociztunk az előszobában és a mai mesében a plüssök társasoztak :)
Utána lementünk sétálni a Mamával és a Dömével és a séta után még picit fociztam is anyával :)

Milán

Délelőtt elmentünk a suliba a Mamával és anyával, mert Annának fitnesz gálája volt és mi is megnéztük. Utána a Mamánál ebédeltünk és Anna átjött hozzánk tanulni és játszani. Nekem is kellett házit írnom, de hamarabb kész voltam vele, úgyhogy fifáztam is, és kicsit játszottunk azért a plüssökkel is. Amikor Anna hazament, focit néztem a tévében, utána írogattam és este is foci nézés jött, csak holnap sajnos suli és így nem maradhatok fenn sokáig...

Milán

A mai nap egyértelműen legjobb része a délelőtti műtermi fotózás volt! Azt hittem uncsi lesz, de egy egész szoba tele volt mindenféle ruhával és kellékkel és bármit ki- illetve fel lehetett próbálni! Persze előbb még elkészült az a pár fotó, amiből majd a négy generációs vicces kép lesz, de utána maradt egy fél óra legalább, amikor őrült klassz képeket kérhettünk magunkról... 
A fotózás után még apa hazahozott minket, pontosabban a pizzériáig, mert az volt az ebéd,  ja és a másik legjobb, hogy a Boti is velünk jött és egy csomót tudtunk játszani utána itthon! Egészen estig maradhatott a Boti, kiengedtük a Hörit, wii-ztünk, társasoztunk anyával, fociztunk az előszobában (egész jó voltam a Boti ellen!).
Miután a Boti hazament, eszembe jutott, hogy vacsorára megenném a maradék pizzát, de kiderült, hogy nem maradt semmi! Hát ezen kiakadtam, mert már éhes voltam és pont pizzára voltam éhes... még szerencse, hogy találtam palacsintatésztás levest, mert az még úgy-ahogy pótolni tudta...

Milán

Ma korán jöhetett értem anya, mert péntek van, és amikor hazaértünk, véletlenül megtaláltam egy rég elveszettnek hitt kis gumilabdámat. Ennek örömére rávettem anyát, hogy focizzon velem az előszobában :)  Sőt, amikor apa is hazaugrott, vele is játszottam egy tízes meccset. Mindkét esetben én nyertem, igaz apa ellen szoros volt a meccs, őt 10:9 -re tudtam legyőzni :)

Milán

Reggel nem kellett suliba mennem, mert ma volt a Jani papa temetése :(
Délelőtt írogattam, aztán el kellett anyával mennem a fodrászatba, de vihettem a telefonom és azon focimeccseket játszottam. Egész hamar kész lett anya frizurája, de jó is, mert itthon alighogy ettünk egy kis nugetts-eket, már csörgött is a telefon, hogy készüljünk, mert előbb indulunk a temetésre, mivel még a koszorúért is el kell menni és apa is már úton van. És tényleg, apa már a Mamával együtt várt minket a ház mellett és miután a Krisztiékkel a temetőnél találkoztunk, már indultunk is Budaörsre. Így bőven időben odaértünk. Ez volt az első temetés, amire emlékszem és már értem miért nem szeretnek temetésre járni az emberek... Mindenki nagyon szomorú volt (én is persze) és a végére már fáztam is, úgyhogy örültem, amikor indulhattunk haza...
Apa még feljött, mert már három Padlizsán-focis mesét is kellett játszania, hogy behozza az elmaradásait...

Milán

Erkölcstanon megnéztük az Oscar díjas Mindenki című rövidfilmet és nekem nagyon tetszett! Angolon még persze gyakoroltunk a délutáni bemutatóra, és ebéd előtt volt idő - és jó idő volt - kimenni az udvarra. Ebéd után elhozott a Mama és nála vártam meg hogy fél ötre visszamenjünk a suliba, mert  öttől háromszor fél órás volt az angol "kedvcsinálónk" a leendő kis elsősöknek. Nagyon jól sikerültek az órák, úgy láttam tetszett mindenkinek a műsorunk. 

Milán

Jól sikerült a matek témazáróm, ötös lett, és ma olvasásból írtunk dolgozatot. A "Hogyan neveljünk kutyát" mesét is felmondtam Kati néninek és csak három helyen rontottam picit, és arra is kaptam egy ötöst :)
A nagy szünetben kimehettünk az udvarra és egykapura fociztam a fiúkkal (én is rúgtam ám gólt!), az is klassz volt.
Délután pedig jött apa és volt padlizsán-foci is, és elmeséltem neki a napomat. A fogszabályzó még elég fura, főleg az , hogy nem tudom összecsukni a számat tőle és a nyelvemet sem engedi előre, ezért furán beszélek és még lélegezni is más így... hát remélem azért meg lehet szokni, vagy vissza kell menni és igazíttatni rajta.

Milán