Reggel apa keltett, mert ma mentünk az Esztiékhez, és szinte egyszerre értünk oda a Balázsékkal, aztán befutottak a Csabáék is és ők hozták anyát is. Közben az Andris és apa a kertben már tüzet raktak a bogrács alá és rotyogott a gulyás.
Közben előkerült egy klassz kis repülőmodell, és egy ideig apa, aztán én lettem, aki őrizte a bográcsot, hogy a Fanni és a Nimó repülődobásai nehogy a levesben landoljanak (szó szerint). Mivel a 18 év alatti csapat nem igazán rajongott a gulyásért, ezért az Esztivel pizzát rendeltünk, és egész jól kiszámoltuk az időzítést, mert épp kész lett a bogrács is mikor megjött a pizzafutár, így együtt tudott ebédelni a csapat.
Ebéd után felmentünk az emeletre a Nimó szobájába, ahol az Andris egy hatalmas bunkert épített, de a legjobb játék szerintem a tapadókorongos formák szekrényajtóra dobálása volt :) És mikor előkerült az én régi szövet függőhintám, nosztalgiából én is behuppantam és bepörgettem magam, mert az nagyon vicces ;)
Pihenésképpen volt némi ajándékosztás is: a karantén miatt elmaradt szüli- és névnaposok kaptak ajikat (én is sok finomságot!), aztán újabb játék az emeleten, és késő délután indultunk haza.
Itthon apánál előbb wii-ztünk, aztán este megnéztünk egy új filmet, és még nekiláttam a matek és a földrajz leckének (végre földrajzból nekem való kérdések is voltak: országok, fővárosok délkelet ázsiában).
Milán
Ma volt az oltás a suliban: reggel kilenckor keltem, ettem, ittam, hogy ne éhgyomorra menjek, és én voltam az első a névsor szerint, pont időben mehettem is és ez most egyáltalán nem fájt, nagyon ügyes volt a doktornéni.
