Milán blogja

Délelőtt esett az eső, így a strandolásos terveket el kellett halasztani sajnos... Marad a fifázás a Botival :) Aztán kiderült egy kicsit az ég és nagy bátran elsétáltunk a strandhoz, de csak ebédelni (én most hotdogot kértem). Viszont úgy tűnt, az időjárásjelentéssel ellentétben nem jött a jelzett zivatar, így visszamentünk a strandra, de most tényleg strandolni. Nagyon klassz meleg volt a víz, és jót labdáztunk a Botival. Ha már ott voltunk, akkor később ettünk palacsintát vacsora gyanánt. Azért a vihar mégse maradt ma el, csak később jött, ugyanis kezdett a túlpart erősen beborulni és a strand közönsége erősen pakolni és indulni készült, és hát mi is... Épp visszaértünk a házba, amikor feltámadt a szél és el kezdett esni, de az már minket nem érintett, mert addigra már az xbox-on játszottunk :)

Milán

Későn keltem, reggeli után fifáztam, és délben még egyáltalán nem voltam éhes, szóval nem ebédeltem, meg amúgy is vártuk apát... Aztán amint megérkezett apa a Botival, már indultunk is a Balcsira. Útközben a Botival játszottam és szerencsére nem kerültünk dugóba az autópályán, pedig ezzel riogattak minket. Szárszón megálltunk egy közértnél, hogy reggelit vegyünk és a strandnál a kajáldánál, mert ott vett nekem apa egy szép nagy sajtburgert ebédre. A házban már ott voltak az Esztiék és a Csilláék, és miután becuccoltunk, kimentünk a kertbe focizni. Mondjuk öt- hatszor átrúgtuk a labdát a szomszédba és apa beszüntette a további játékot... igaz, jött a vihar is, ami estére nagy villámokkal és mennydörgéssel vonult át felettünk. Közben mi a házban megnéztük a kis projektoron a Nápolyi fotókat és videókat.

Milán

A mai napom igazán szuper volt, pedig a Botinak volt a szülinapja, de mivel én is velük lehettem délután, így nekem is jutott minden élményből :)
De kezdem a délelőttel: egy meccset tudtam fifázni, amikor jött értem a Kriszti és mentünk Annával és a Botival a Buda Gurmet étterembe ebédelni. Én húslevest, rántott húst és madártejet ettem (ebből 5 adagot!). Innen - még Budán maradva - átmentünk a CyberJump-hoz, és a Rajmi és a Tami is odajöttek, így már öten ugrálhattunk egy őrült órát! Közben apa is idejött, ugyanis két autó kellett már ennyi gyerekhez :) éééés még most jött a nap meglepetése: a Kriszti ismerőse elvitt minket a szuper motorcsónakjával a Dunán fel-alá száguldozni! Hát ez fantasztikus volt! Aztán Újpest magasságában csak hagytuk, hogy sodorjon minket az ár, ugyanis itt szabad volt bemennünk a vízbe kicsit fürdeni! Na jó, mondjuk elég hideg volt a víz, így nem sokat voltunk benne, de akkor is irtó klassz volt, motorcsónakról a Dunába ugrálni ;)  Sajnos esteledett, és miután kikötöttünk, indultunk a Kati mamához, mert ott köszöntöttük fel a Botit. A (kölyök)pezsgőzés után mindenki hazament, vagyis apa még előbb feljött, mert visszahozta a szőnyeget a Mamától és akkor már egy gyors mesét is kértem tőle...

Milán

Sajnos ma indulni kellett már haza :( No de még előbb elsétáltunk az állomás melletti kávézóba és ott reggeliztünk kivételesen. Irtó fincsi sütit választottam amiben még egy gombóc vanília fagyi is volt. Innen már mentünk is a buszhoz ami nagyon hamar kivitt a reptérre. Sőt szinte túl hamar ott voltunk, ugyanis meg nem lehetett feladni a bőröndöket csak úgy egy fél órával később.  Viszont kaptunk ingyen pizzát egy magyar gyerek csapattól akik egy hatalmas tálca pizzával álltak a sorban és már nem tudták volna mind megenni. A bőrönd feladás és biztonsági ellenőrzés is flottul ment, szóval egy csomó időnk maradt a duty-free-ben mászkálni :) A legjobb hely egy japán sushi étterem volt, mint a filmeken, egy futószalagon jöttek az ételek és csak le kellett venni ami megtetszett. Én a Botival le is ültem és nagyon finom volt a sushi, az áruk pedig a tányér színétől függött. Nagyon érdekes volt! Persze még egy csomó boltba bementünk aztán már lehetett is beszállni a repülőbe és indultunk Budapestre... A repülés most is klassz volt, leszállás előtt volt pár légörvény, de azt mi élveztük :) És képzeljétek, a Boti - mivel holnap lesz a szülinapja - ezért leszállás után egy percre bemehetett a pilótafülkébe a pilóta székébe! A fülkébe még mi is bemehettünk Annával! Klasz!

Milán

Ma is korán keltünk mert 9kor indult a hajó Sorrento felé. Sajnos már a  metrónál kiderült hogy nem tudjuk elérni a hajót mert nem volt nyitva a jegypénztár és kilométeres sor állt az automatáknál... Szerencsére volt B terv: egy Hév szerű vonat is oda megy, így azzal mentünk. Jó nagy tömeg volt, végig állni kellett. Sorrento nagyon szép de elég kis város és a strandja nagyon drága és kicsi... viszont a Kriszti és apa visszafelé talált egy Meta nevű kisvárost aminek a képeken szép standja volt. Nosza vonattal vissza mentünk 4 megállót és némi séta után megláttuk a sziklaszirtről a tengert és csodaszép volt élőben is. Itt olcsóbb volt a fizetős strand, így nem is volt kérdés hogy tábort vertünk egy napernyő és két nyugágy körül. Na de a tenger! Irtó jó hullámok voltak! Sajnos elég hamar mélyült de nem baj, a szélén is őrült jó volt a hullámokba vetődni :) Zárásig maradtunk azaz hétig és vissza is azzal a Hév szerű vonattal mentünk, de most legalább volt ülőhely is. Az állomásról a szállás felé vettünk három pizzát elvitelre és a szállodában ettük meg, mert már elég késő volt. Utána mentem fürdeni és aludni.

Milán 

 Ma Nápoly bebarangolása volt soron: reggel vettünk egy napijegyet és metróval elmentünk a móló melletti várhoz. Sajnos a tetejére nem  lehetett felmenni, de azért volt pár érdekes helység, például az egyiknek üveg padlója volt. Innen egy olyan bevásárló utcán keresztül mentünk mint amilyen Milánóban volt, és végül siklóval mentünk fel a nagy várhoz a hegyen. Na itt végig lehetett menni a tetején a négy bástya között és nagyon szép volt a kilátás. Innen lesétáltunk a vár alatti utcákba és egy kis pizzériában megebédeltünk. A bourbon alagút sajnos zárva volt, és mivel a lányok vásárolgatni akartak, a Boti és én pedig a stadiont megnézni ezért két csapatra váltunk szét és apával a stadionhoz mentünk busszal, amin egy harmonikás bácsi játszott és egy idős néni spontán énekelt... Sajnos a stadiont is csak kívülről tudtuk körbejárni mert zarva volt, aztán visszamentünk a belvárosba és ott találkoztunk anyáékkal. Estig vásárolgattunk,  majd beültünk egy kis étterembe ahol végre tudtunk apával lasagne-t enni, ami isteni finom volt. Jó későn értünk ma is vissza a szállodába...

Milán

Ma a Vezúv volt az úticél... Vonattal indultunk, ami kapásból egy órát késve indult, aztán az állomáson kiderült hogy a buszok mégse onnan indulnak a hegyre. Bementünk egy kávézóba és ott odajött egy kedves taxis aki apával angolul megalkudott, hogy alig drágábban mint a busz, felvisz minket. Így is lett és így sokkal jobb is volt, mert a táskákat a kocsiban hagyhattuk amíg felcaplattunk a kráterhez. Hát jó kis túra volt a hőségben a kavicsos kaptatón felmenni... de megérte mert csoda szép volt a kilátás és a vulkán kürtő is érdekes ilyen közelről. A bódéknál vett nekem anya egy focis mezt és már vitt is minket Emilio viszza Herculeumba a romokhoz. Itt megnéztük a kétezer éves romokat (még csontvázak is voltak!), és innen elsétáltunk a strandra fürdeni a klassz hullámokba. Sajnos itt egyre koszosabb lett a víz úgyhogy csak egy órát pancsoltunk kábé. Mivel az eredeti megálló messze volt, ezért a következőig elsétáltunk és útközben beültünk egy cukrászdába finom sütiket enni ;) A vonattal hamar visszaértünk és lezuhanyoztunk, mert este elmentünk még vacsorázni,  és még kártyáztunk is lefekvés előtt a szálláson. 

Milán 

Reggel nyolckor apa keltett minket, mert reggeli után igyekezni kellett a kikötőbe ugyanis a mai program egy sziget - Procida - meglátogatása . A nápolyi busz közlekedés finoman szólva is kaotikus, és miután hiába álltunk a megállóban,  egy árva busz nem jött arra, így inkább lesétáltunk a kikötőbe . Sajnos a tervezett kompot így lekéstük és egy órát kellett várni a következőre. Viszont megérte várni mert a hajózás is klaszz volt, a sziget pedig szuper hely! A kikötőből a színes házak közötti szűk kis utcácskákon felmentünk egy templom előtti térig, és itt pont volt egy pizzéria , úgyhogy megebédeltünk . Nagyon finom volt! Innen lementünk a másik kikötő felé és tovább a parton a strandhoz. A délután innen kezdve strandolással telt, csak addig jöttünk ki szinte a vízből amikor a Kriszti és apa hoztak egy halom érdekes jégkrémet ;) A hullámok itt nem voltak akkorák mint tavaly és a homok itt fekete ( amitől mindenki mákostészta lesz... ), de amúgy szuper a hely. Innen a szigeten keresztbe szelő kis utcán visszamentünk a nagy kikötőbe és végül ugyanabban a pizzériában vacsoráztunk mint délben, majd már jött is lassan a komp és jöttünk vissza Nápolyba. A busz most se jött... így elsétáltunk a metróhoz ( ami meglepően szép és tiszta ) és azzal jöttünk haza. 

Milán