Milán blogja

Délelőtt egyedül voltam itthon, mert anya ment a kincsesre és nekem nem volt kedvem... inkább még aludtam kicsit és délelőtt fifáztam, tévéztem és az autóimmal a spanyol forma-1 nagydíjat rendeztem meg a nagyszoba szőnyegen.
Délután, amikor anya már itthon volt, nekiláttunk egy tabló elkészítésének, ami osztályfőnökire kell és vicces állatok képeit illetve növényeket kellett kivágni újságokból és ráragasztani.
Még nem voltunk teljesen kész, amikor jött apa és már indultunk is át a Csilláékhoz, felköszönteni őt a névnapján. Volt fagyitorta :)
Amíg apa és a Csaba érthetetlen nyelven számítógépekről beszéltek, mi elkezdtük nézni a Nagy Duettet, és a szünetben hazasiettünk. Estére még a tablót is befejeztük a tévézés mellett...

Milán

Délelőtt sikerült elkerülnünk egymást valahogy a Botival, mert ő jött át a Mamához, mi elindultunk elé, de másik úton, és persze, hogy elmentünk egymás mellett... No sebaj, a Mamánál persze összefutottunk és ott is ebédeltünk, aztán átjöttünk hozzánk és addig fifáztunk, amíg le nem járt a médiaidőm :)
Később pedig elsétáltunk együtt a Templom térre, ahol street-food utca van épp egy csomó kis kajás bódéval és autóval. De nem is ez a legjobb, hanem képzeljétek, a Levendula fagyizóban egy csomó különleges fagyit készítettek, például epres-gyömbérest! Hű de fincsi volt!

Milán

A suliban nem sok minden történt, egy átlagos péntekünk volt ma...
Délután volt ismét egy próbánk az István a Királlyal, aztán jött értem a Mama és nála fagyiztunk, mert ma már igazán klassz , szinte nyári napunk volt :)
Nemsokára jött apa is és miután hazasétáltunk, természetesen egy csomót lufiztunk.
Vacsorára hozott apa finom mákos gubát vanília öntettel, azt ettem, és hétkor telefonált a Boti, hogy ők mennek ma is a KAC-ra, mehetek velük ha akarok. Hát persze, hogy akarok! 

Milán

Ma nyugis napom volt, igaz a csütörtök a suliban nehéz szokott lenni.
Délután a Mamához anya jött értem és ő hozott haza, mert apa csak később tudott jönni. Addig az autóimmal befejeztem a futamot, és utána tudtunk lufisat játszani apával.

Milán

A suliból ma három jegyet - három különbözőt sajnos - hoztam haza, ugyanis a nyelvtan dolgozatomra egy négyest és egy ötöst, de a legutóbbi természet kisdolgozat sajnos csak hármas lett :(
Hagyjuk is a sulit... 
Délután a Kriszti vitt át a Mamához és onnan egyedül sétáltam el anyához az oviba, mert apa oda jött, mivel nem volt biztos , hogy hazaér még a fogászatra indulásig. De szerencsére pont időben ért haza, és így együtt tudtunk menni. Volt egy mozgó (szinte már csak lifegő) tejfogam hátul, azt zsupsz! ki is húzta a doktorbácsi. Nem fájt, csak utána egy kicsit szúrt a helye. Innen az okmányirodába mentünk, mert lejárt a személyim és a lakcímkártyám, de potyára, mert miután kivártuk a sorunkat, a néni mondta, hogy pont tizenkét éves korban kell egy új fajtát csináltatni, amit már alá is kell majd írnom, de pár nappal előbb ezt nem lehet megcsináltatni... most jöhetünk majd ismét... pech.
Viszont közben a Krisztiékkel megbeszéltük, hogy velük mehetünk a KAC-ra, ami szuper, mert ott nagyon jót lehet focizni :)

Milán

A kedd amúgy is az egyik legjobb tanítási nap, de a mai különösen az volt, ugyanis a negyedik-ötödik órában elsétáltunk a KÖKI pályaudvarra a vonatokhoz és egy igazi mozdony vezetőfülkéjébe is bemehettünk ötösével (annyian fértünk be...). Nagyon érdekes egy ilyen mozdony!
Délután a Mamához jött értem apa, és itthon ismét volt egy óránk lufisat játszani, plusz még befejeztem a szőnyegen a forma-1 -es futamot, amit tegnap kezdtem el.
Aztán hazaért anya és vele muszáj volt az István a királyt gyakorolni...

Milán

A suli ma nem volt vészes, végül a matek dogát sem írtuk meg, csak a füzeteket szedték be és akinek nem volt minden feladata jó, az kapott (volna) egy egyest (én persze majdnem hibátlanra írtam).
Délután kicsit kimehettünk az udvarra, de néhányónkat a könyvtáros néni behívott a rajzterembe, mert részt veszünk egy blogolós versenyen és ma egy videóban kellett közösen egy könyvet elmesélni - eljátszani. Így a leckét sem tudtam megírni, csak később a Mamánál.
Apa is ide jött értem a melóból és itthon még így volt egy óránk játszani: az egy-perc-és-nyersz kedvenc számát: "a lufik nem eshetnek le" nevűt játszottuk apával, aztán hatra menni kellett angolra, ahová pedig már anya jött értek hétkor.

Milán