Ma tök jót kirándultunk Tatabányán:
Reggel hamar felöltöztünk rétegesen, és már jött is apa, aztán a Krisztiék is és már indultunk is Tatabányára, a turulhoz. Sajnos épp elégé ködös volt az idő, így a kilátás gyakorlatilag nem volt értelmezhető, de a turul jó nagy!
A közelben még két látnivaló van, a Szelim barlang és a Ranzinger kilátó.
Elsőnek a barlang felé vettük az utunk, és az időközben eleredő, csepergélő eső sem vette kedvünket, csak épp a lépcsőknél kellett a csúszásveszély miatt jobban vigyázni. Hamar a barlanghoz értünk és tényleg jó nagy ez az üreg! Persze minden sziklára felmásztunk és a felső bejárathoz is felmásztunk, és végül innen indultunk tovább, a kilátóhoz. Ide egy egész kellemes túraút vitt, enyhén emelkedős, de legalább nem csúszós... ugyanis az eső csak nem akart elállni, csepergett tovább... 
No de a kis csapatunk nem adta fel és megmásztuk a kilátót is, pedig így esőben ez "meredekebb" volt :) Ez ugyanis egy igazi bányász felvonó tornya, keskeny, meredek fém lépcsőkkel. Az eső egyetlen előnye az volt, hogy rajtunk kívül senki nem volt itt, ugyanis amúgy érdekes lehet a fel-lejutás egymás kerülgetésével... Túl sokat nem tudtunk bámészkodni, mert a ködben semmit sem lehetett látni, így aztán hazaindultunk. Mivel a Kriszti vitte Annát még valahová, így a Boti velünk jött haza és délután nálunk is lehetett, úgyhogy ebéd után még egy csomót tudtunk játszani!
Milán
