Reggelizés után átöltöztünk apával fürdőruhába és elsétáltunk a tófürdőhöz. Pont a Csilláékkal együtt értünk oda, és a szokásos helyen táboroztunk le, mert ott végig árnyék van és hát ma sem volt hideg, a nap piszkosul sütött...
Nem bíztam a véletlenre a dolgokat: amint letáboroztunk, rávettem apát, hogy jöjjön be velem labdázni, aztán csúszdázni. Amikor végre lehetett a felfújt akadálypályára is menni, az elsők között ölthettem mentőmellényt (az kötelező) és őrült jót estem-keltem, nomeg trambulinoztam. Apa és az úszómester bácsi végig ott volt velünk és segített visszamászni például, ha belepottyantunk a vízbe. Jó sokat lehettem a pályán, majdnem egy órát, úgyhogy mikor kijöttünk, lassan már mentünk is ebédelni. Én ma is amerikai hot-dogot kértem, utána a mojito-s standnál vett nekem apa áfonyás koktélt és még egy csavaros fagyit is ehettem :) Nem rossz. Persze amint lehetett, mentem vissza apával a csúszdákhoz és egészen hazaindulásig csúszkáltam. A mai kedvencem a hason, talppal előre volt, de a térden csúszás is jó gyors ;)
Sajnos négykor a Csabáéknak indulnia kellett haza, és mivel ők vittek vissza anyához, ezért mi is befejeztük a strandolást. Apánál átöltöztem és már indultunk is kispestre.
Mikor itthon kirámoltunk a táskámból, akkor esett le, hogy apa nem jött és így ki fogja visszakötni a tévére a wii-t??? Ajjaj! Gyorsan hívtam apát és szerencsére a telefonos útmutatója alapján ketten anyával minden kábelt vissza tudtunk dugni a helyére... Huhh, így tudok játszani estig...
Milán