Ma kiránduló idő volt, és mi el is mentünk kirándulni!
Reggel jött apa és már mentünk is a Krisztiért és Annáért, mert így öten tettünk kirándulást a Katalinpusztai kirándulóközpontba. Elég hamar odaértünk és képzeljétek, egy irtó klassz kisvonat (szó szerint kicsi!) is üzemel rögtön a parkolónál, úgyhogy természetesen mentünk vele a "végállomásig" ami kb 100 méter, de kanyargósan legalább, úgyhogy kezdésnek már ez is szuper volt. A vonatozás után bevetettük magunkat az erdőbe és a tanösvényt követve, a táblákat nézegetve mentünk tovább. 
Nos, igen, valahol mégis lekanyarodtunk az ösvényről, mert jó fél órával később totál nem ott találtuk magunkat, ahol kellett volna, hanem rögtön az utolsó előtti állomásnál... na sebaj, akkor elindultunk szembe! Talán még jobb is volt így, mert egy nagyobb iskolás csapatot így nem követtünk - hanem szembe mentünk velük és az egyik pihenőben mentünk el mellettük. No de még egy csomó érdekes dolog volt útközben - nomeg a gyönyörű táj és a napsütés... Láttunk nagyon szép virágos rétet, másztunk fára, lépdeltünk rönkökön és pallókon, átkeltünk egy függőhídon és nagyon sok szép falevelet és termést (makkot, tobozt) gyűjtöttünk. Hát jól el is fáradtam mire visszaértünk a tanösvény kiindulásához! Még itt is körülnéztünk kicsit, aztán indultunk haza. Előbb hazavittük a Krisztiéket, aztán még beugrottunk ebédet venni a Lidl-be.
Milán