Milán blogja

Hú de jó, ma hazaengedtek a kórházból! Megvizsgáltak a doktornénik (sajnos szurit is kaptam!) és azt mondták, hogy nagyon ügyes kisbaba vagyok (9/10 lett az apgar-om!). A kocsikázást élveztem nagyon, és otthon is tetszett minden. Átjöttek délután az unokatesómék, a Boti és a Kriszti néni. A Boti megsimogatott, ő is okos kisfiú! Egy ilyen mozgalmas nap után jól esett egy kis pancsizás a kádacskámban. Anya egy kisebb csapat élén megfürdetett, tisztába tett, és megetetett. Meglátjuk milyen lesz az első este itthon...

Milán

Az orvosaim szerint kicsit besárgultam, amire a legjobb orvosság az anyatej, úgyhogy megfogadva a tanácsukat, ma nagyon sok tejecskét kértem anyától, akinek ez már kezd ugyan egy kicsit fájni, de hősiesen tűri, hogy 2 óránként nyaggatom... Apa ugyan megpróbált némi sétálgatással és büfiztetéssel jókedvre deríteni - de nem jött be neki, mert én csak simán éhes voltam, és ő sosem ad nekem tejecskét, hanem lepasszol anyának... Hogy miért? Ki érti ezeket a szülőket?
Volt bent a nagyi is, és apáék barátai is, de többnyire inkább aludtam, ezért erről nem tudok sokat mesélni.
Állítólag az unokatesóm - a Boti - már felismer fényképről! Hiába, a hírnevem megelőzött! :))

Milán

Kezdek belejönni ebbe az "evés-alvás-nézelődés-evés-alvás-..." ciklusba... Nem is olyan nagy szám.
Ma is tudtam újat mutatni anyának és apának: délután jó alaposan telekakáltam a pelust. Mindenki nagyon örült neki...
Sajnos a vacsorámat lebuktam, mert 7-kor még nem voltam éhes, inkább nézelődtem apa ölében, és megsétáltattam anyát (plusz büfiztem is! ez is megy már!). Viszont az esti pancsikázás miatt 8-kor már hiába követeltem a tejecskémet, azt már csak fürdés után kaphattam.
Ja és új szobatársam van: egy kislány. Sokkal fiatalabb nálam, ma reggel született.
Azt mondják, ha minden ilyen jól megy, akkor vasárnap hazaengednek és végre megnézhetem a szobácskámat, amit addigra apa kicsinosít.

Milán

Ó, nem is olyan bonyolult az élet idekinn: eszem egy kis tejecskét, alszom pár órácskát, eszem, alszom, stb.

A "kiszolgáló-személyzet" is megfelelő... Anya etet, tisztába tesz és ringat, apa ringat és fel-alá sétál velem, mert azt szeretem. Ha megáll, csak egy picit sírni kell és már sétál is tovább :)
Persze ma is voltak látogatóim. Nagyon szeretem őket, mert mindenki engem dicsér és ajnároz :)

Milán

2006. április 26., 12:57 perc: megszülettem.

51 centi és 3570 gramm vagyok. Épp jó. A szülésnél minden a legnagyobb rendben ment.
Hajnali 2-kor felkeltettem anyát , hogy készülődjön ő is ... Reggel irány a kórház, anya kapott epidurális érzéstelenítést, (ez mindkettőnknek jót tett) és 12:57-kor ki is bújtam erre a világra.
Apa elvágta a köldökzsinóromat (és nem ájult el :-) ), megpucoltak, megmértek, kaptam karszalagot, és már vitt is apa anyához. Szüleim a Böröcz Milán Dávid nevet adták nekem. Ezt onnan tudom, hogy ezt írták a karszalagomra.
Nyitogattam ugyan a szemem, de nagyon furcsa még minden... Jöttek látogatni a rokonaim. Mindenki azt mondogatta, hogy "milyen gyönyörű" meg "de édes" meg ilyenek. Azt hiszem nem lesz gond a családdal ezek után :)) .Aztán anya végre adott egy kis itókát a nagy ijedtségre, és én jóízűen ittam a legpraktikusabb csomagolású tejből egy fél órácskán át.
El is szundítottam a fáradalmakat kipihenendő, csak este keltem fel egy kicsit nézelődni és inni a tejecskéből még.
Ja, és megkértem apát, hogy amíg nem tudom személyesen felügyelni ezt a blog-omat, addig intézze ezt ő...

Milán