Délelőtt nyitásra - tízre kábé - elsétáltunk apával a tófürdőhöz. Pechünkre egy irtó kezdő pénztáros fiút fogtunk ki, aki irtó lassan adta ki a karszalagokat, de végül azért csak bejutottunk és ilyen korán még sikerült jó helyet találnunk a tóhoz (és a csúszdákhoz!) közel, de nagyjából árnyékban. Rögtön be is mentünk a vízbe labdázni, mert még nagyon kevesen voltak rajtunk kívül. Amikor meguntuk a dobálást, kijöttünk és elmentünk üdítőt venni - méghozzá olyan finom alkoholmentes mojito koktélokat, amiket mindenfelé árulnak azokról a magas standokról. Én dinnyéset kértem és irtó fincsi volt.
Ebédig még írogattam a saját foci vébémet és apának kommentáltam az eredményeket :) 
Enni ahhoz a büféhez mentünk, ahol múltkor is a fincsi amerikai hotdogot kértem és most is finom volt (még sült hagyma is, pedig a hagymát amúgy nem szeretem). Desszertnek palacsintát ettünk és az is egész jó volt. Levezetésnek pedig csúszdáztam vagy fél órát, mert az ingyen van és jó gyorsak a csúszdák, főleg térdelve! Ezt most láttam itt egy fiútól és tényleg turbó gyors! Még háttal is!
Mivel háromkor forma egy időmérő volt, addigra visszasétáltunk a házba, és délután már csak itthon játszottunk. Például padlizsánosat, előszobafocit ("kapusvédek"), és a világatlasszal városkeresőset.
Milán
