Milán blogja

Ma strand-nap volt!
Reggeli után lesétáltunk a strandhoz (apa kocsival levitte a nagy halom cuccot), nagy sorbanállás után bejutottunk és most egy távolabbi részhez mentünk, hátha ott nem bagóznak (de, ott is bagóztak egy páran, pedig tilos...), de rengeteget voltunk úgyis a vízben :)
Ma sajtos-tejfölös lángost ettünk ebédre és ez is fincsi volt , aztán újabb fürdőzése következtek kb ötig, mert akkor feljöttünk a házba fürdeni és átöltözni, mert hatra mentünk vacsorázni étterembe. 
Nagyon fincsi volt a paradicsomleves, meg a rántott husi is. 
Innen pedig lementünk sétálni a partra, és elsétáltunk a szabadstrandig, közben néztük a szép házakat, ott hintáztunk kicsit , és visszasétáltunk, de itt már csak átöltözés, fogmosás és alvás következett...

Milán

Reggel alighogy felébredtem, már indultunk is a Balcsira. A ház előtt már ott voltak a Csilláék is, de ők más úton mentek, úgyhogy csak a Siófoki mekinél találkoztunk velük ismét, mert ott reggeliztünk.
Utána elmentünk a házhoz és bevihettük a bőröndöket, aztán lementünk a strandra. Na ott nagyon klassz volt, egészen délutánig ott voltunk, ott ebédeltünk pizzát ami egész finom volt és sokszor bementünk a Balcsiba is.
Délután megérkeztek az Esztiék is és velük is bementem pacsolni, aztán öt körül visszajöttünk a házba. Lezuhanyoztunk és bementünk Siófokra a sétálóutcába palacsintázni és jégkását inni. Hazafelé még a teszkóba is bementünk vásárolni, de gyorsak voltunk mert már zárt az áruház.
Visszaérve a házba már csak fogmosás jött és apa Padlizsánmeséje, aztán már aludtam is...

Milán

Na végre, ma jó idő volt, és el tudtunk menni a Tarzan-parkba! Mindent ki tudtam próbálni, mivel egyre melegebb lett és így még a vizes játékokat is ki lehetett próbálni és még jól is esett a pancsolás :)
Nem maradtunk túl sokáig, mert tudtuk, hogy apa még négy előtt jön értem - és így is lett, miután hazaértünk és ebédeltünk, már jött is, ugyanis rögtön mentünk a Kopaszi-gátra az IronKid futóversenyre. A Krisztiékkel ott találkoztunk és a regisztrációnál egy klassz pólót is kaptam, úgyhogy abban futottam persze. Én Annáék mezőnye után jöttem (korosztályonként indultunk és egyre hosszabb távokra, mi 900 méterre, ami nem túl sok végülis). Páran úgy futottak mint nyúl, így én végül a mezőny eleje-közepe felé értem célba és kaptunk érmet is. Picit még pihiztünk, aztán indultunk haza. Itthon előbb apával csocsóztam, aztán a szerelő bácsi - aki a vécét cserélte - elment , és akkor anya is jött és játszottunk egy Catan telepeseit. Utána mentem fürdeni és vacsorázni, aztán mese apától (anya hozott új plüss zöldségeket!) és alvás...

Milán

Ma mégiscsak elmentünk reggel a Parlamenthez, pedig eléggé lógott az eső lába... Aztán el is eredt, de addigra már bent voltunk, csak várni kellett egy magyar csoportra. Na ezért végül három órát kellett várnunk, mert folyton csak külföldieknek indult csoport... Mondjuk addig megnéztünk egy kiállítást, ami egész érdekes volt és ott legalább tudtam fotózni a korona másolatával... Aztán végre bejutottunk és láttunk egy őrségváltást is, meg nagyjából meghallgattam ugyanazt az előadást mint legutóbb a sulival. Most próbáltam sokat fotózni (a koronát tilos mondjuk). A sok várakozás miatt nagyon elment az idő és már délután lett mire hazaértünk, akkor rögtön ebédeltünk kissé megkésve, de még később azért vacsoráztam is, mert finom rántott husit csinált a Mama. Vacsi után telefonált apa, neki elmeséltem a mai napi történéseket...

Milán

Sajnos ma esős nap volt, így nem tudtunk terv szerint elmenni a Tarzan parkba :(
Helyette max vásárolni tudtunk elmenni amikor épp nem esett az eső, amúgy pedig sokat játszottunk a libás társasjátékkal, ami nagyon tetszik a Mamának is.
Vacsora előtt felhívtam még apát, hogy elmeséljem neki a napomat, de ez most csak ilyen rövidke volt...

Milán

Reggel, ébredés és reggelizés  után lementünk vásárolni a Mamával a közeli közértbe. Képzeljétek, lehet kapni olyan cukrokat, amik zászlóra hasonlítanak!
Aztán nem sokat voltunk itthon, hanem a Julika nénivel találkoztunk a buszmegállóban és együtt mentünk tovább az állatkertbe. Nagyon klassz volt! Az egész állatkerten oda-vissza végigmentünk! Volt nagyon sok aranyos kismajom, és képzeljétek az állatsimogatóban volt még egy strucc is és engedte, hogy megsimizzük! Érdekes tolla van! A tigris pedig ott sétálgatott az üveg túloldalán olyan közel, hogy szinte érezni lehetett a hatalmas cicát :)  A koalák persze most is aludtak (ezek állandóan csak szundikálnak), de most legalább az egyiket lehetett látni is... Jó sokat sétáltunk, jól el is fáradtunk. 
Hazaérve vacsoráztunk zöldborsó főzeléket bio tükörtojással (ezt még apa hozta: a kollégája tyúkjai tojták Gyömrőn) és túrógombócot. Ma korán lefeküdtem aludni, de pont telefonált apa és még neki azért elmeséltük a mai napot...

Milán

Reggel magamtól ébredtem korán, ami nem is baj, mert anya hétre ment dolgozni és engem átadott a Kati mamának. Délelőtt lementünk sétálni  a Dömével. Képzeljétek felújították a liftet a Mamánál és most nagyon szép modern lett. Séta közben megnéztük anyáékat az ovi udvarán és egy jégkrémet is kaptam a kisközértből :)
De az ebéd is finom volt: paradicsom leves és rántott husi. Utána nem sokkal már jött is anya és a Csilla és mentünk a Kökibe, ahol a fodrász üzletben levágták a hajamat, ami nemcsak jól néz most ki, de irtó gyorsak is voltak. Még a teszkóba is bementünk és vettünk apának szülinapi ajándékokat, és amikor hazaindultunk pont eleredt az eső, de apa pont akkor ért volna már haza és elénk jött, így nem áztunk el. Itthon hamar bepakoltunk és apa rátöltötte a telefonomra a tegnapi forma egyes magyar futamot, és már indultunk is Újpestre a Klári mamához, ugyanis péntekig nála leszek.

Milán

Sajnos ez a hazautazás napja már :(
Reggeli után még kicsit trambulinoztunk, amíg a felnőttek pakoltak (aztán már mi is!) és el is indultunk haza. Viszont ha már úgyis keresztül kellett menni Marosvásárhelyen, akkor megálltunk a főtéren és bementünk a várba. Egész szép nagy vár ám ez, és épp futóverseny volt körülötte. Miután körbejártuk és benéztünk a kiállításokra is, még a kertben is pihentünk picit (és fára másztunk) a nagy út előtt...
Hát jó sokat autóztunk hazafelé azt mondhatom! Este kilenc után értünk csak haza... Na jó, voltak útközben pihenők, ebédelni is megálltunk még Romániában, de volt egy több mint fél órás várakozásunk egy útfelbontás miatt és a határnál is állni kellett elég sokat, meg tankolni is megálltunk. De az a lényeg, hogy szerencsésen hazaértünk!

Milán

Ma jó sokat autóztunk, de amikor épp nem, akkor viszont szuper volt ismét minden:
Első úti célunk Maroshévíz volt (na vajon miért?). Gyönyörű hegyeken keresztül vezetett az út, de maga a kisváros nem valami nagy szám, plusz a Dorka ismerőse sem volt ott a helyi étteremben, úgyhogy vettünk két hatalmas kürtőskalácsot, mert még nem voltunk olyan nagyon éhesek.
Még megálltunk egy nagyon szép monostor kertjénél, sok sok virág és kaktusz volt, tényleg rengeteg!
No innen a "Gyilkos" tóhoz vitt az utunk, de itt Romániában hiába van valami a térképen közel, az mégis valahogy több órás út...
Végül persze odaértünk a tóhoz, ahol a Mamát megint lent hagytuk a parton és mi elindultunk, neki a hegynek, mert van ott egy "Kis-Cohárd szikla" ahonnan szép a kilátás állítólag (anya könyve ezt írta).
Persze nem a rendes túraúton vágtunk neki a hegynek, hanem keresztülvágva a nagy meredek kis csapásokon! Anya és apa egy idő után inkább a rendes túraútvonalon ment tovább, mi pedig - vesztünkre - a Botit követtük... Azért nem volt ez olyan jó ötlet, mert felfelé mentünk ugyan csak épp rossz irányba... Egy telefon apának megoldotta az irányproblémát és így lettünk az élen haladókból üldözők :)
Végül a sziklához félúton egy szép magaslaton találkoztunk ismét össze, onnan még mentünk felfelé, de látszott, hogy még messze a csúcs, viszont már menni kéne vissza a Mamához a tópartra, így hát megfordultunk és lecaplattunk a hegyről. De ez így is azért jó kis két órás túra volt ám! 
A tóparton megtaláltuk a Mamát, ettünk lángost és még az egyik partján végigsétáltunk a tónak, ami tényleg elég érdekes a kiálló fa csonkokkal.
Innen már visszafelé vettük az irányt a szállásunkra, de még előbb megálltunk egy szép fogadónál és amíg apáék kávéztak, mi játszhattunk a játszótéren. Klassz! Még trambulin is volt!
Jó későn értünk vissza, úgyhogy már fürdeni sem kellett, hanem ettünk pár falatot és lassan ágyba kellett bújni, de még picit lehetett azért játszani...

Milán

Sajnos ma másik szállásra megyünk át, így elköszöntünk a Drakula-vár-szállodától a reggeli után és útnak indulunk az új szállásunk felé, ami egy szép panzió. Mivel ebédidő volt már mire odaértünk, így a pakolás után leültünk a kertbe ebédelni. Mivel van trambulin, egy kis patak mini halastóval, így nem unatkoztunk legalább amíg kihozták az ételeket.
Délután már nagyobb túrára nem volt idő, de nem is baj, mert többek ajánlására felmentünk a közeli város, Marosvásárhely állatkertjébe. Egész hamar odaértünk és tényleg egész jó az állatkert - láttunk fürdőző barnamedvéket, egész közelről icipici kismajmot, simogattunk tevét és kecskét, szóval pár órát elvoltunk amíg bejártuk. Node utána sem jöttünk rögtön vissza, hanem szerencsére az állatkert mellett van egy hatalmas park, tele játékokkal, és még ott is játszhattunk egy csomót, szinte estig. Na ez igen szuper volt!
Hazafelé még beugrottunk egy áruházba vacsorát venni, amit a szobánkban ettünk meg, aztán zuhanyozás, "Padlizsán-mese" következett (amit már mindenki hallani akar, nem csak én!), és már lassan lefekvés jött...

Milán

Hű, ma még érdekesebb kirándulásunk volt!
Autóval, igencsak vadregényes kis szűk utakon elmentünk a Remetei kolostorhoz, ahol ott hagytuk a Mamát, ugyanis innen egy egyre inkább nehezedő gyalogtúrával értünk el a célunkhoz: a Remetei szoroshoz.
Eleinte egy szép kis szekérúton mentünk egyre beljebb az erdőbe, folyamatosan egy kis zúgó patakot követve, aztán már csak libasorban tudtunk haladni, végül más csak szinte a patakban lehetett menni, ugyanis például csak a sziklába épített nagy fém kapaszkodókon tudtunk tovább menni. Végül elértünk egy kapu alakú sziklához, ahol is a szembe jövőktől megtudtuk, hogy onnan már tényleg csak a patakban gázolva lehet haladni, azt pedig sajnos a felnőttek nem vállalták (mi benne lettünk volna! ki is próbáltuk mennyire hideg a víz és picit sétálgattunk benne). Amúgy is már több mint három órája jöttünk, úgyhogy innen visszafordultunk és visszafelé is megismertük az utat - csak most egyre könnyebb volt az utunk :)
Végül visszaértünk a kolostorhoz, ahol a Mama már nagyon várt minket - ugyanis eléggé unta már a várakozást -  hiába szép a kolostor belül, amit persze mi is megnéztünk, de valóban nem túl izgi...
Hazafelé a szállodába még megálltunk Nagyenyeden vacsorázni egy étteremben, ahol finom pizzát ettünk, de mondjuk már eléggé éhesek is voltunk, mert csak nasikat ettünk napközben a túrán.

Milán

Ma kirándulós napunk volt:
A svédasztalos reggeli után már indultunk is. Elsőnek  a közeli sóbányába mentünk, ahol annyi lépcső van, hogy hihetetlen... Szerencsére volt lift is a Mamának, de mi többiek bátran lépcsőztünk, mégpedig igencsak sokat! De megérte mert lent a bányában még egy óriáskerék is lazán elfért és persze ki is próbáltuk. Kicsit még lejjebb lépcsőzve pedig egy kis bányató volt irtó sós vízzel, ahol kibéreltünk két csónakot és picit csónakáztunk. No és utána felfelé is lépcsőn mentünk, és bőven hamarabb felértünk, mint a Mama lifttel, mert neki jó sokat kellett sorba állni... Mivel itt voltak büfék, ezért itt ebédeltünk (én egy fél hamburgert), és már indultunk is tovább egy tényleg szuper helyre, a Tordai Hasadákba. Na itt nem lépcsőzni, hanem túrázni kellett egy csomót, de ezt is nagyon élveztük és a táj is csodaszép volt, a patakkal és a hatalmas sziklákkal. De a legjobb az volt, hogy a  kocsihoz visszaérve még felmehettünk egy kisebb hegyre és kirohangálhattuk magunkat a dombokon. Ja és aranyos - igaz kunyerálós - kutyusok is voltak ott, még egy cuki fekete kiskutya is.
Innen már a szállodába jöttünk vissza és zuhanyozás után lementünk vacsorázni. Azért ide a szálló éttermébe, mert a vacsi után meglepetésnek a Boti kapott egy finom tortát is a szülinapjára. Utána pedig mindenki feljött hozzánk és felköszöntöttük a Botit.

Milán

Juhhé, indulunk Erdélybe!
Reggel átmentünk a Krisztiékhez, segítettünk lecipelni a bőröndöket és már lassan indultunk is. 
Az út egy jó ideig eseménytelen volt, aztán Debrecen előtt egyszercsak leállt az autónk, a Kriszti pedig ezt észre sem vette és mentek tovább nélkülünk  a határ felé... Hívtuk persze rögtön őket, hogy elakadtunk, álljanak meg ők is, aztán pár perc után mégis elindult  a Ford és apa hamar a legközelebbi benzinkúthoz ment, ami egy kis faluban egy elég érdekes hely volt, de végülis tankolni lehetett. Addig mi elmentünk vécére, és indultunk a Krisztiék után, mert ők már a határnál voltak. Ott értük őket utol, onnan ismét gond nélkül együtt jöttünk Tordáig. Útközben a hegyekben egy szép helyen megálltunk és amíg apáék kávéztak, mi egy vízeséses kilátót néztünk meg ahol még papagályok is voltak egy hatalmas kalitkában. Szóval pár őrült autóstól eltekintve (akiket apa jól ledudált) megérkeztünk a szállodához, ami őrülten szuper! Irtó díszes és régies minden. Miután átvettük a szobákat, besétáltunk a központba vacsorázni. Egy grill teraszon ettünk, aztán visszasétáltunk és a szobánkban buliztunk tovább - ugyanis a négy személyes szobát mi négy gyerek kaptuk meg, mivel nem egymás melletti, hanem egymás feletti szobákat kaptunk és a földszinti lett nyilván a Mamáé, mert csak lépcső van.
Persze így aztán este őrült buli volt nálunk, főleg miután felfedeztük a snapchat effektjeit és egymást túllicitálva őrültünk meg :)

Milán 

Reggel rossz volt a lift, így mégse bringával mentünk tornára... Viszont mire hazaértünk már szerencsére megjavították, úgyhogy mégis le tudtunk menni bringázni. Jó sokat bicajoztunk!
Ebédre pizzát ettem, és délután elmentünk az önkormányzathoz a személyimért. Elsőre nem is találták, de végül addig kutattak, amíg szerencsére valaki megtalálta. Huhh.
Itthon csocsóztam kicsit és lementünk sétálni és elmentünk a Mamával a Dédiékhez, mert a Döme náluk fog lakni a napokban. A Krisztiék is ott voltak, mert majd náluk alszik a Mama, mi pedig jöttünk haza.
Itthon megvacsoráztam, és épp letettem a telefont az Anival, amikor apa csörgött, ugyanis a négy órára ígért szerelő még mindig csak úton van hozzá, úgyhogy csak este fog jönni :( 
Na addig én gyakorlom a csocsózást tovább...

Milán

Ma is jó sokáig aludtam, a reggelim pedig a tegnap választott cukros briós + madártejes ital volt. Nyami :)
Délelőtt volt még egy kis időm autózni, meg focit nézni a tévében, aztán már indultunk is Újpestre. Anya is idejött metróval, mert a fincsi ebéd után neki levágta a körmét a Klári mama. 
De ezek után volt még tortázás is! Ugyanis apát előre felköszöntötték,  a torta pedig jó csokis volt és megkaptam apa fél marcipánját is :)
Nem sokkal később indultunk haza, csak még hazavittük a Julika nénit, itthon pedig még apa előadott egy "Padlizsán-foci" meccset nekem esti mese gyanánt és ő már indult is vissza Gyömrőre...

Milán